Bevezetés
Vannak idők, amikor Isten egy embert félrevon. Nem azért, hogy elszakítsa a testvérektől, az igaz közösségtől vagy Krisztus testétől. Azért vonja félre, hogy az emberi zajon kívül közvetlenül Ő maga szóljon hozzá.
Saul, a későbbi Pál apostol, ilyen ember volt. Damaszkusz felé tartott, üldöző indulattal és vallásos buzgalommal. Azt hitte, Isten ügyét szolgálja, miközben azokat üldözte, akik Jézushoz tartoztak. Az úton mennyei világosság állította meg, és maga Jézus jelentette ki magát neki.
(ApCsel 9,1–6; ApCsel 22,6–10; ApCsel 26,13–18)
Sok évszázaddal később Johan Oscar Smith is különleges, magányos kezdetet kapott. Egy hadihajón tért meg Istenhez, emberi feltűnés nélkül. Ott kezdett világosságot kapni arról a nagy titokról, amely később sokak számára életet jelentett: Krisztus testben jelent meg, előttünk járt, és az Ő nyomdokain járhatunk.
(1Tim 3,16; 1Jn 4,2; 1Pt 2,21)
Ez a cikk nem emberek magasztalásáról szól. Arról szól, hogyan ad Isten tanúkat, akik által újra felragyog az ősi igazság: Jézus olyan előfutárként áll előttünk, aki a testben győzött, és utat nyitott azoknak, akik követni akarják Őt. Ő nem távoli, elérhetetlen eszmény.
(Zsid 6,19–20; Zsid 10,19–20)
Saul: amikor Isten kijelenti az Ő Fiát az emberben
Saul nem békés keresőként indult Damaszkusz felé. Harag, vallásos meggyőződés és üldöző szándék hajtotta. Külsőleg buzgó ember volt, belül mégis vakságban élt Jézus felől.
(ApCsel 9,1–2; Gal 1,13–14)
A damaszkuszi úton egyszerre minden megváltozott. A földre esett, és ezt hallotta: „Saul, Saul, mit kergetsz engem?” Amikor megkérdezte: „Kicsoda vagy, Uram?”, a válasz egy életre eldöntött mindent:
„Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz.” (ApCsel 9,4–5)
Ez a találkozás nem emberi magyarázatból született. Nem vallási vita győzte meg Sault. Nem tanítói rendszer törte meg az ellenállását. Maga Jézus jelentette ki magát neki.
(Gal 1,11–12)
Később Pál a Galata levélben így ír erről: amikor Istennek tetszett, hogy kijelentse az Ő Fiát őbenne, azonnal nem tanácskozott testtel és vérrel. Nem emberi jóváhagyásra építette az elhívását. Nem az előtte járó apostoloktól kapta az evangélium lényegét. Isten maga adott neki kijelentést Krisztusról.
(Gal 1,15–17)
Ezután Arábiába ment, majd visszatért Damaszkuszba. Csak három esztendő múlva ment fel Jeruzsálembe Péterhez. Ez nem a közösség megvetését jelentette. Azt mutatja, hogy Pál szolgálatának gyökere közvetlenül Isten kijelentésében volt.
(Gal 1,17–18)
A legfontosabb mondat itt ez: Isten kijelentette az Ő Fiát Pálban.
(Gal 1,16)
Nem csupán Jézusról kapott ismeretet. Krisztust kapta belső világosságként. Ezért lett később olyan erős a bizonyságtétele: Krisztus nemcsak értünk halt meg, életével utat is mutatott. A hívő ember nem marad saját természete rabja. A Szellem által járhat azon az úton, amelyen Jézus már előttünk járt.
(Róm 8,3–4; Gal 5,16; 1Pt 2,21)
Johan Oscar Smith: világosság a testben megjelent Krisztusról
Johan Oscar Smith kezdete külsőleg egyszerű volt. Nem nagy vallási színpadon indult. Nem híres iskola vagy tekintélyes emberi rendszer formálta elsőként. Hadihajón altisztként szolgált, és ott, a maga helyén, egyedül tért meg Istenhez. (Később ugyanitt találkozott E. Aslaksennel, a fiatal hadnaggyal, aki szintén megtért Smith szavai nyomán).
Emberi szemmel nézve ez kicsiny kezdet volt, Isten szemében mégis nagy jelentőségű.
Smith különösen erős világosságot kapott arról, hogy Krisztus testben jelent meg. Ez nem mellékes tanítás. Ez a Jézus követésének egyik legmélyebb alapja.
(1Tim 3,16; 1Jn 4,2–3)
Ha Krisztus valóban testben jelent meg, akkor nem olyan úton járt, amelynek semmi köze a mi életünkhöz. Megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, bűn nélkül. Engedelmes volt. Szenvedett a testben. Megtagadta saját akaratát, és mindenben az Atya akaratát választotta.
(Zsid 4,15; 1Pt 4,1; Jn 6,38; Lk 22,42)
Ezért lehet Ő a mi előfutárunk.
(Zsid 6,19–20)
A Zsidókhoz írt levél arról beszél, hogy Jézus bement a kárpit mögé, és új, élő utat nyitott meg nekünk. A kárpit az Ő testére mutat. Ez mély titok. Jézus a testben járt, a testben szenvedett, a testben győzött, és ezen az úton nyitott utat azoknak, akik követni akarják Őt.
(Zsid 6,19–20; Zsid 10,19–20; 1Pt 4,1)
Smith szolgálatának egyik nagy jelentősége éppen ebben állt: újra világosan rámutatott arra, hogy Jézus követése nem vallásos elmélet. A tanítvány útja valóságos élet. A bűn feletti győzelem nem emberi önjavítás. Ez a Szellem munkája azokban, akik teljes szívvel engedelmeskedni akarnak Istennek.
(Róm 8,13; Gal 5,16; Gal 5,24)
A lábnyom, amely előttünk van
Pál és Johan Oscar Smith között nagy történelmi távolság van, csaknem 2 ezer év. Az egyik az apostoli korban kapott elhívást. A másik a legújabb korban lett tanúja annak a világosságnak, hogy Krisztus a testben járt előttünk.
Mégis van egy közös vonás: Isten mindkettőjük életében Krisztust állította középpontba. Mindketten Őhozzá hívtak embereket, nem magukhoz.
Pál nem saját apostolságát hirdette. Krisztust hirdette. Smith sem saját személyét akarta előtérbe állítani. A testben megjelent Krisztusra mutatott, aki előttünk járt, és akinek nyomdokain járhatunk.
(2Kor 4,5; 1Pt 2,21)
Ez a lábnyom ma is előttünk van.
Jézus nemcsak bűnbocsánatot szerzett. Utat is nyitott, amelyen követhetjük. Nemcsak megváltott a múlt bűneiből. Arra is hív, hogy kövessük Őt a mindennapi életben, a saját akaratunk megtagadásában, az engedelmességben, a megszentelődés útján.
(Mt 1,21; Lk 9,23; Róm 6,22; Zsid 10,19–20)
Aki Jézus nyomdokain jár, nem saját erejében bízik. Teljes szívvel odaszánja magát, harcol a bűn ellen, kéri a Szent Szellemet, és hitben engedelmeskedik annak a világosságnak, amelyet kapott.
(Lk 11,13; Róm 8,13; Gal 5,16)
Ez az út keskeny. Fájdalommal és harccal jár. Mégis áldott út, mert Jézus lábnyoma vezet rajta. Ő már végigment előttünk. Ő győzött. Ő bement a kárpit mögé. Ő lett az előfutár azok számára, akik Isten akarata szerint akarnak élni.
(Mt 7,13–14; 1Pt 2,21–22; Zsid 6,19–20)
Zárás
Isten időről időre ad tanúkat, akik által újra felragyog ugyanaz az örök igazság. Pál a damaszkuszi úton találkozott a feltámadt Krisztussal, és Isten kijelentette benne az Ő Fiát. Johan Oscar Smith egy hadihajón adta oda magát Istennek, és világosságot kapott a testben megjelent Krisztusról.
(ApCsel 9,3–6; Gal 1,15–16; 1Tim 3,16)
Mindkét élet ugyanarra mutat: Krisztus a középpont.
(Kol 1,18)
Nem elég Jézusról beszélni. Nem elég Őt tisztelni. Nem elég vallásos szavakkal magasztalni. Követni kell Őt.
(Lk 9,23; Jn 12,26; 1Pt 2,21)
A testben megjelent Krisztus előttünk járt. Lábnyoma ott van a keskeny úton. Aki szereti Őt, az nem távolról szemléli ezt az utat: rálép hittel, és engedelmességben követi Őt.
(Jn 14,21; 1Pt 2,21; Mt 7,14)
Jézus bement a kárpit mögé. Az út nyitva áll.
(Zsid 6,19–20; Zsid 10,19–20)
És boldog az, aki az Ő nyomdokain jár.
(Jn 13,17; 1Pt 2,21)