Bevezetés
Jézus Krisztus testben jelent meg, megkísértetett, és bűn nélkül maradt. Földi életében mindenben az Atya akaratát cselekedte. Előttünk járt, és arra hívott el bennünket, hogy kövessük Őt.
„És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe.” (1Tim 3,16)
Krisztus testben való megjelenésének megértése megerősíti a hitünket a bűn feletti győzelemben. Aki előttünk járt, ismeri a kísértést, és segítséget ad azoknak, akik követik Őt.
Pál apostol Krisztust hirdette, akitől az evangéliumot kapta. Sok évszázaddal később Johan Oscar Smith is arra hívta fel az emberek figyelmét, hogy Jézus nyomdokain járjunk. Bizonyságtételük Krisztushoz vezet bennünket: Őt követjük, és az Ő életét vizsgáljuk.
Hogyan kapott Pál kijelentést Krisztusról?
Saul, a későbbi Pál apostol, üldöző szándékkal indult Damaszkusz felé. Azt hitte, Isten ügyét szolgálja, miközben azokat üldözte, akik Jézushoz tartoztak. Az úton mennyei világosság vette körül, a földre esett, és maga Jézus szólt hozzá. Ez a találkozás megváltoztatta az életét. (ApCsel 9,1–6)
Később a Galatákhoz írt levelében arról tett bizonyságot, hogy az általa hirdetett evangéliumot Jézus Krisztus kijelentése által kapta. Isten kijelentette benne az Ő Fiát, hogy hirdesse Őt a pogányok között. (Gal 1,11–16)
Pál leveleiben azt is kifejtette, mit végzett el Isten Krisztus által, és hogyan élünk ennek alapján. A Római levélben Krisztus testben való megjelenését összekapcsolta a Szellem szerinti járásunkkal:
„Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.” (Róm 8,3–4)
Ez az evangélium a mindennapi életünket érinti. Krisztus által megszabadulunk a bűn uralmától, és a Szent Szellem segítségével Isten akarata szerint élünk.
Miről tett bizonyságot Johan Oscar Smith?
Johan Oscar Smith hadihajón szolgált, és ott tért meg Istenhez. Eleinte kevesen figyeltek fel rá. Tanulmányozta az Írást, és világosságot kapott arról, mit jelent, hogy Krisztus testben jelent meg.
Felismerte ennek jelentőségét a saját életére nézve.
Smith erről beszélt azoknak, akikkel találkozott. Azt hirdette, hogy Jézus követőiként győzünk a bűn felett, és a megszentelődés útján járunk. A testben megjelent Krisztusra irányította a figyelmet, aki előttünk járt, és akinek nyomdokain járunk.
Mit jelent számunkra, hogy Krisztus testben jelent meg?
Jézus ismerte az emberi gyengeséget, a kísértést és a szenvedést. A Zsidókhoz írt levél ezért így beszél róla:
„Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.” (Zsid 4,15)
A kísértés önmagában még nem bűn. Jézus megkísértetett, mégis tiszta maradt. Saját akaratát megtagadta, és mindenben az Atya akaratát cselekedte. Ő maga mondta:
„Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.” (Jn 6,38)
Ebben követjük Őt. Megtagadjuk saját akaratunkat, amikor az ellenkezik Isten akaratával. A kísértésben ahhoz ragaszkodunk, amit Isten igéjéből megértettünk.
Jézus maga is szenvedett, amikor megkísértetett. (Zsid 2,18) Követése során mi is szenvedünk, amikor megtagadjuk a testi természet bűnre csábító kívánságát. Az igazságtalan bánásmódot is úgy viseljük, hogy közben nem engedünk a bűnnek. Péter erről ír:
„Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: A ki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott:” (1Pt 2,21–22)
A Zsidókhoz írt levél Jézust útnyitónak nevezi, aki bement érettünk a kárpit mögé. (Zsid 6,19–20) Később arról olvasunk, hogy az Istenhez vezető új és élő utat a saját teste által nyitotta meg:
„Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,” (Zsid 10,19–20)
Istenhez Jézus vére által járulunk. Aki ezt az utat megnyitotta előttünk, arra hív, hogy kövessük Őt az önmegtagadásban és az Atya akarata iránti hűségben.
Hogyan járunk Jézus nyomdokain?
Aki Jézus nyomdokain jár, Isten segítségére támaszkodik. Hittel kéri a Szent Szellemet, és ragaszkodik ahhoz a világossághoz, amelyet kapott.
Pál pontosan megnevezi a feladatunkat és a hozzá kapott segítséget:
„Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.” (Róm 8,13)
Isten világosságot és erőt ad, mi pedig megtagadjuk saját akaratunkat, ellenállunk a kísértésnek. A bennünk jelentkező, bűnre csábító kívánságba nem egyezünk bele, és a Szent Szellem segítségével megöljük azt. A testi természet kívánságait nem engedjük uralkodni.
Ez az út harccal és szenvedéssel jár, mégis örömmel követjük rajta Jézust. Megtapasztaljuk Isten segítségét, tiszta marad a lelkiismeretünk, és növekszik bennünk Krisztus élete.
Befejezés
A testben megjelent Krisztus élete hitet ad a követéséhez. Ő ismeri a kísértést, bűn nélkül maradt, és segítségünkre van a harcban.
Szeretjük Őt, ezért követjük a nyomdokait. Isten erejével megtagadjuk azt, ami a bűn felé vonz, és győzelemről győzelemre haladunk az előttünk megnyitott úton.