Amikor a szív Egyiptom felé fordul
„Mondván: Nem! Hanem Egyiptom földjére megyünk be, ahol nem látunk harcot, és nem hallunk trombitaszót, és kenyeret nem éhezünk, és ott lakozunk.”
Jeremiás 42,14
Jeremiás könyvének 42–44. része megrázó tükröt tart elénk. A nép tanácsot kér Istentől, de a szívében már eldöntötte, merre akar menni. Egyiptomba kívánkoznak. Ott biztonságot remélnek, kenyeret, békességet és földi nyugalmat.
Isten üzenete világos volt: maradjanak ott, ahová helyezte őket, és ne féljenek Babilon királyától. Ők mégis Egyiptom felé fordították arcukat. A külső kérdezés mögött belül már ott élt a saját akarat.
Ez ma is komoly figyelmeztetés. Az ember sokszor először azt keresi, hol lesz könnyebb. Hol lesz több kenyér, több biztonság, több emberi támasz, több földi előny. A szívében megszületik az irány, és utána már csak azt szeretné, hogy Isten is jóváhagyja.
Ez veszélyes állapot. Ilyenkor az ember imádkozhat, kérdezhet, vallásos szavakat mondhat, miközben a saját akaratát követi.
Az ég királynéjának sütött bélesek
„Mert akkor beteltünk kenyérrel, és jó dolgunk volt, és nem láttunk semmi rosszat. […] És hogyha mi az ég királynéjának füstölve áldozunk, és néki italáldozatot viszünk, vajon a mi férjeink híre nélkül csinálunk-é néki béleseket, hogy őt tiszteljük, és néki italáldozatot vigyünk?” Jeremiás 44,17.19
Jeremiás 44-ben különösen figyelemre méltó az asszonyok beszéde. Azt mondják, hogy amikor az ég királynéjának áldoztak, akkor volt kenyerük, jól ment dolguk, és nem láttak rosszat. A férjeik is tudtak erről. Ez azt mutatja, hogy a hűtlenség családokat, házakat és egész közösségeket áthatott.
A bálványimádásnak mindig van ilyen ígérete: jobb lesz neked, könnyebb lesz, több lesz a kenyered, biztosabb lesz az életed. Ez az út mégis elválaszt Istentől.
Ma is sokan így gondolkodnak. Az anyagi előrejutás, a harácsolás, az érvényesülés és a földi biztonság fontosabb lesz, mint Jézus indulata. Emberek törik magukat jobb helyzetért, több lehetőségért, biztosabb jövőért. Közben Krisztus nyomdoka, az alázat, az engedelmesség, a tisztaság és a bűn feletti győzelem csak kevés embernek igazán drága.
Jézus más úton járt. Nem kereste a maga dicsőségét. Nem élt önmagának. Nem alkudott meg a világgal. Amikor szenvedett, nem fenyegetőzött. Amikor gyalázták, nem adta vissza. Mindent az Atyára bízott.
Nem a tisztességes munka vagy az anyagi előrelépés a veszély, amikor az ember tiszta lelkiismerettel járhat tovább Krisztus nyomdokain. A veszély az, amikor a földi előnyért elhagyja Isten útját.
Egyiptom nem menedék
„Akkor a fegyver, amelytől ti féltek, legott utolér benneteket Egyiptom földjén. És az éhség is, amitől rettegtek, körülvesz titeket Egyiptomban, és ott haltok meg.” Jeremiás 42,16
A nép azt hitte, Egyiptom menedék lesz. Isten viszont megmondta: ott is eléri őket a kard, az éhség és a veszedelem. Amitől menekültek, éppen ott találta meg őket.
Ez ma is így van szellemileg. A világ nem tud menedéket adni annak, aki Isten akarata elől menekül. Lehet ideig-óráig kenyere, neve, kapcsolata, befolyása, vallásos biztonságérzete. Ha közben hátat fordít Krisztus útjának, akkor ez a biztonság hamis.
A Jézus nyomdokain való járás nem Egyiptom útja. Ez a keskeny út. Ezen az úton az ember lemond a saját akaratáról, megalázza magát Isten előtt, és kész elszenvedni a test kívánságainak halálát.
A régi természet kenyere mindig valamilyen bálvány körül sül. Lehet ez pénz, elismerés, hatalom, vallási tekintély, családi nyomás, közösségi érdek vagy emberi biztonság. Krisztus útján ezek nem uralkodhatnak.
Babilon hívása
„És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból.” Jelenések 18,4
A Szentírás beszél Babilonról is, a nagy hűtlenség rendszeréről. Ma is felismerhető az a vallásos világ, amely nagy, befolyásos, földi módon erős, és sokakat magához akar kapcsolni. Ígéretekkel, csábítással, emberi előnyökkel hív. Máskor nyomással, félelemmel vagy fenyegetéssel akar megtartani.
Krisztus így szól: „Kövess engem.” Aki utána akar menni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövesse Őt. Ez élet, út és mindennapi engedelmesség.
Babilon nagy akar lenni. Krisztus útja alázatra vezet.
Babilon földi biztonságot ígér. Krisztus az Atya akaratába vezet.
Babilon embereket köt magához. Krisztus szabaddá tesz a bűntől.
Jézus nyomdokait követni
„Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek.” 1Péter 2,21
Ez a döntés ma is előttünk áll. A földi előny, a vallásos kényelem és az emberi biztonság útját választjuk, vagy Jézus nyomdokát?
Nem elég tudni, mi a helyes. Nem elég beszélni a keskeny útról. Járni kell rajta. Amikor világosságot kapunk saját akaratunkra, kapzsiságunkra, irigységünkre, becsvágyunkra, haragunkra, tisztátalanságunkra vagy emberektől való félelmünkre, akkor ott kell felvenni Krisztus keresztjét. Ott kell nemet mondani a bűnre. Ott kell kérni a Szent Szellem erejét, hogy a test akarata ne kapjon hatalmat.
Ez a Jézus nyomdokain való járás.
A keskeny út választása
„Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.” Máté 7,14
A kérdés nem az, hol lesz több kenyerünk. A kérdés az, hol maradunk Isten akaratában. Aki Isten akaratában marad, annak Krisztus az élete akkor is, ha emberileg kevesebb jut neki. Aki Egyiptom kenyeréért elhagyja Isten útját, végül azt is elveszíti, amit meg akart menteni.
Krisztus nyomdoka ma is keskeny. Kevesen találják meg. Aki ezen jár, nem a világ ígéreteire épít, és nem Babilon csábítására figyel. Az ilyen ember Isten beszédét keresi engedelmes szívvel.
Amikor választania kell a földi előny és Krisztus indulata között, Krisztus indulata lesz számára drágább.