A szentek itt vannak a földön
„Tarts meg engem, oh Isten, mert benned bízom.
Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
A szentekben, akik e földön vannak, és a felségesekben van minden gyönyörűségem.” Zsoltárok 16,1–3
Dávid nem távoli, elérhetetlen emberekről beszél. Azt mondja: „a szentekben, akik e földön vannak.” A szentek tehát itt élnek a földön: emberek, akik Istenhez tartoznak, és akikben Isten munkája láthatóvá válik.
A világ sokszor úgy gondol a szentekre, mint kivételes emberekre, akik messze fölötte állnak másoknak. Az Írás egyszerűbben és tisztábban beszél: a szentek azok, akiket Isten magának választott, és akik az ő útján járnak.
A szentség kezdete: Istenhez tartozni
Dávid így szól az Úrhoz: „Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.” Ez a szentség kezdete. Az ember felismeri, hogy Isten nélkül nincs valódi java, tiszta élete és győzelme.
A szent ember nem önmagát emeli fel. Nem a saját erejében, jóságában vagy vallásos teljesítményében bízik. Istenhez fordul, és átadja magát neki.
Pál elhívott szenteknek nevezi a hívőket
„Az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek…” 1Korinthus 1,2
Pál a korinthusi gyülekezetnek ír. Olyan embereknek, akiket intenie, tanítania és helyreigazítania kellett. Mégis így nevezi őket: „Krisztus Jézusban megszenteltek, elhívott szentek.”
Ez megmutatja, hogy a szent nem olyan ember, akinek már nincs szüksége tisztulásra vagy fejlődésre. A szent az, akit Isten elhívott, aki Krisztushoz tartozik, és akinek életében elkezdődött a megszentelődés munkája.
Isten temploma szent
„Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?
Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.” 1Korinthus 3,16–17
Pál azt írja: „Isten temploma vagytok.” Ez nagy elhívás. A szent ember élete Isten lakóhelyévé lesz. Ezért nem élhet akárhogyan.
Gondolatai, szavai, indulatai és döntései Isten előtt vannak. A szentség nem külső dísz, nem vallásos cím és nem emberi tekintély. A szentség Istenhez tartozó élet.
A szentek Jézus nyomdokait követik
A szentek azok, akik Jézus nyomdokait követik. Nemcsak beszélnek róla, nemcsak tisztelik őt távolról: rálépnek az ő útjára. Megtagadják magukat, felveszik keresztjüket, és követik őt a mindennapokban.
Amikor világosságot kapnak valamire a saját természetükben, nem védik, nem takargatják és nem mentegetik azt. Isten előtt megalázzák magukat, és engedik, hogy a Szent Szellem munkálkodjon bennük.
A keskeny úton járva világosságot kapnak a bennük lakó bűnre. Isten ereje által harcolnak ellene, hogy ne váljon cselekedetté. Így formálódik bennük Krisztus élete.
Miből ismerhetők fel a szentek?
„Öltözzétek fel azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést.” Kolossé 3,12
Pál nem üres címet ad a hívőknek. Azt is megmutatja, milyen élet illik azokhoz, akik szentek és szeretettek: könyörületes szív, jóság, alázat, szelídség és hosszútűrés.
Ezekből látható meg, kik a szentek. Nem abból, amit magukról mondanak. Abból az életből, amely Krisztus nyomában formálódik.
Ilyen emberekben van gyönyörűség
Dávid azt mondta: „A szentekben, akik e földön vannak… van minden gyönyörűségem.” Az ilyen emberek Isten számára értékesek, és öröm azoknak is, akik ugyanazt az utat keresik.
A szentek azok, akik Jézushoz tartoznak, és engedik, hogy ő uralkodjon bennük. Akik nem a régi élet szerint akarnak járni. Akik a keskeny úton keresik Isten akaratát. Akik vállalják a harcot a bennük lakó bűn ellen, és hisznek abban, hogy a Szent Szellem ereje által győzhetnek.
Ilyeneket keres ma is Isten. És ilyenek azok, akik valóban Jézus nyomdokait követik.