A jó Pásztor hangja
„Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:” (János 10,27)
Életünk során sok hang szól hozzánk. Vannak hangos vélemények, népszerű tanítók, tekintélyes vezetők és vallásos irányzatok. Jézus azt mondta, hogy az ő juhai hallják a szavát, és követik őt. A keresztény élet lényege a Jézus nyomdokain való járás.
Elfogadjuk azok tanítását és segítségét, akik Krisztus követésében járnak előttünk. Tanításukat és példájukat is Isten igéjével mérjük meg. Egy ember tekintélye vagy egy közösséghez való tartozás önmagában még nem bizonyítja, hogy Krisztust követjük.
Hogyan ismeri a jó Pásztor a juhait?
„A maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.” (János 10,3)
Jézus személyesen ismeri az övéit. Ismeri a küzdelmeiket, a próbáikat, a félelmeiket és a reménységüket. Gondja van mindegyikükre.
A keskeny úton járva mi is megtapasztaljuk ezt a személyes vezetést. Isten igéjéből világosságot kapunk a saját életünkre. A Szent Szellem emlékeztet Jézus szavára, int és tanít bennünket. A mindennapok helyzeteiben felismerjük, miben kell engedelmeskednünk.
Miről ismerjük fel a Pásztor hangját?
Jézus arról beszél, hogy a juhok követik a pásztort, mert ismerik a hangját. (János 10,4) Mi is egyre jobban megismerjük őt, miközben hallgatunk a szavára, és engedelmeskedünk neki.
Ehhez ismernünk kell Isten igéjét. Egy tanítást vagy a szívünkben jelentkező indítást nem fogadunk el pusztán azért, mert meggyőzőnek érezzük. Megvizsgáljuk, összhangban van-e az Írással. Krisztus szava engedelmességre vezet, és nem ad felmentést a bűnre.
Például egy közös munkában arra érzünk késztetést, hogy érvényesítsük a saját elképzelésünket. Eszünkbe jut Jézus tanítása a szelídségről és az alázatról. Ekkor megvizsgáljuk, készek vagyunk-e meghallgatni a másikat, és elfogadni azt, ami helyes, akkor is, ha eltér a saját elképzelésünktől. Isten világosságot és erőt ad, mi pedig ellenállunk az önfejűségre csábító késztetésnek.
Így válik a Pásztor követése valósággá a mindennapokban. Aki engedelmeskedik a kapott világosságnak, az növekszik Krisztus ismeretében.
Mit jelent a kolomp hangját követni?
Jézus azt mondja, hogy juhai az idegent nem követik, és elfutnak tőle. (János 10,5)
A kolomp hangja szemléltetheti azt az emberi tekintélyt, amely magára vonja a figyelmet. Egy tanító lehet népszerű, beszélhet meggyőzően, és sokan követhetik. Mindez még nem igazolja a tanítását.
Különösen nagy veszélyt jelent, amikor valaki vezetőként beszél, miközben az élete nincs összhangban azzal, amit tanít. Ilyenkor is Krisztus szavához ragaszkodunk. A tanítást az Igével vizsgáljuk meg, és elutasítjuk azt, ami eltér tőle.
A hiteles szellemi segítség Krisztushoz vezet bennünket. Az ilyen segítséget hálával fogadjuk. Közben a saját engedelmességünkért mi magunk vagyunk felelősek.
Hogyan vezet bennünket a Pásztor a mindennapokban?
„Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.” (Zsoltárok 23,2)
A jó Pásztor táplálja és vezeti a nyáját. Krisztus szava nekünk is szellemi táplálék: hitet és világosságot kapunk belőle, és megértjük, hogyan járjunk Isten akarata szerint. A mi feladatunk, hogy kövessük azt, amit megértettünk.
Ez a követés a próbák között is folytatódik. A 23. zsoltár a halál árnyékának völgyéről is beszél, ahol a zsoltáros Isten jelenlétében talál biztonságot. (Zsoltárok 23,4) A nehézség önmagában nem jelenti azt, hogy rossz úton járunk.
Nem szükséges minden helyzetet teljesen megértenünk ahhoz, hogy engedelmeskedjünk Istennek. Ragaszkodunk ahhoz a világossághoz, amelyet már kaptunk, imádkozunk segítségért, és bizalommal követjük a Pásztort.
Követjük a Pásztor szavát
Jézus hangjának felismerése és követése összetartozik. Az ő szavára hallgatunk akkor is, amikor meg kell tagadnunk a saját akaratunkat.
Ő világosságot és erőt ad a győzelemhez. Mi pedig engedelmeskedünk neki, és hűségesen járunk a nyomdokain. Így haladunk azon az úton, amely az Atya országába vezet.