A jó Pásztor hangja
„Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem.” (János 10,27)
Életünk során sok hang szól az emberhez. Vannak hangos vélemények, népszerű tanítók, tekintélyes vezetők és vallásos irányzatok. Jézus azonban nem azt mondta, hogy az Ő juhai minden emberi hangot követni fognak. Azt mondta, hogy az Ő hangját hallják, és Őt követik. A keresztény élet lényege nem egy ember vagy egy közösség követése. A keresztény élet lényege a Jézus nyomdokain való járás.
A jó Pásztor név szerint ismeri a juhait
„A maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.” (János 10,3)
Jézus számára a juhok nem egy arctalan tömeget jelentenek. Ő személyesen ismeri az övéit. Ismeri a küzdelmeiket, a próbáikat, a félelmeiket és a reménységüket. Amikor szól, nem általánosságban beszél, hanem a szívhez szól.
A keskeny úton járó ember újra és újra megtapasztalja ezt a vezetést. Isten Igéjén keresztül, a Szent Szellem világossága által és a mindennapi élet eseményeiben hallja a Pásztor hívását. Jézus ma is néven szólítja azokat, akik hozzá tartoznak.
A juhok felismerik a Pásztor hangját
„Utána mennek, mert ismerik az ő hangját.” (János 10,4)
A juhok nem azért követik a pásztort, mert kényszerítik őket. Azért követik, mert ismerik őt. Minél közelebb él valaki Krisztushoz, annál világosabban felismeri, mi származik Istentől és mi csupán emberi eredetű.
Ez a felismerés nem emberi bölcsességből születik. Aki engedelmeskedik annak a világosságnak, amelyet kapott, annak Isten egyre többet mutat meg. A Pásztor hangja egyre ismerősebbé válik számára, és egyre könnyebben felismeri az idegen hangokat.
A juhok nem a kolomp hangját követik
„Az idegent pedig nem követik, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.” (János 10,5)
A kolomp hangos lehet. Messzire hallatszhat. Felhívhatja magára a figyelmet. A juhokat a pásztor vezeti. A kolomp legfeljebb felhívja magára a figyelmet.
Az emberi tekintély, a népszerűség vagy a vallásos hírnév könnyen elvonhatja a figyelmet Krisztusról. Különösen nagy veszélyt jelent, amikor valaki vezetőként beszél, miközben az élete nincs összhangban azzal, amit tanít. Ilyenkor a hívő ember Krisztushoz ragaszkodik, és nem emberekhez.
A jó Pásztor juhai végül mindig az Ő hangjához térnek vissza. Nem a zaj, nem a többség és nem az emberi tekintély dönti el az útjukat. Krisztus szava mutatja meg az irányt.
A jó Pásztor legelőre vezeti a nyáját
„Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.” (Zsoltárok 23,2)
A jó Pásztor nemcsak hívja a juhait, hanem táplálja is őket. Tudja, hol található az a táplálék, amelyre szükségük van. Tudja, melyik úton kell vezetni őket, hogy ne vesszenek el.
A juhnak nem kell minden utat ismernie. Nem kell saját erejéből megtalálnia a legelőt. A feladata az, hogy kövesse a pásztort.
Ugyanez igaz a lelki életre is. Krisztus vezeti az övéit Isten Igéjéhez, világossághoz és élethez. Aki az Ő hangját követi, az nem marad éhező lélek.
A jó Pásztor a nehéz utakon is velünk marad
„Ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy.” (Zsoltárok 23,4)
A Jézus nyomdokain való járás nem mindig könnyű út. Vannak próbák, küzdelmek és olyan időszakok, amikor az ember nem látja világosan a következő lépést.
A keskeny úton járó ember ereje abban rejlik, hogy a Pásztor vele van. Nem szükséges minden helyzetet teljesen megértenie. A jó Pásztor nemcsak a zöld legelőkön van jelen. A völgyekben is ott van.
Ezért lehet bizalommal előre haladni akkor is, amikor az út nehéznek tűnik.
A juhok követik a Pásztort
„Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem.” (János 10,27)
Sok vallásos hang vesz körül bennünket. A döntő kérdés az, hogy felismerjük-e Jézus hangját, és követjük-e Őt.
A szoros kapun való belépés után a keskeny úton kell járni. Ezen az úton a jó Pásztor jár előttünk, és a juhok az Ő nyomdokain haladnak. Ő mutatja meg a következő lépést, Ő ad világosságot a bűn felismerésére, és Ő ad erőt a győzelemre is.
Boldog az az ember, aki nem a kolomp hangjára figyel, hanem a jó Pásztor szavára. Az ilyen ember nem téved el, mert Krisztus vezeti őt. Aki pedig hűségesen követi a Pásztort, azt Ő végigvezeti az úton, amely az Atya országába vezet.